Idén is nagy bátorság kellett ehhez a munkához – 13 katolikus misszionáriust öltek meg 2024-ben
2000 óta összesen 608 meggyilkolt misszionáriust és lelkipásztori munkást regisztráltak világszerte.
2018 egyik legnagyobb kasszasiker filmje a Fekete Párduc volt, amelyben egy mesésen gazdag afrikai ország rejtegeti vagyonát és életszínvonalát a világ és a nyugat elől.
Az egész országot elrejtik, hogy fejlődhessenek
A Fekete Párduc című filmben betekintést nyerhetünk Wakanda kitalált országába, mely mesésen gazdag ásványkincs-vagyonnal rendelkezik. Egy „vibránium” nevű fémmel teli meteorit csapódott be a kezdetek kezdetén Afrika területére, mely köré szerveződött Wakanda és fejlődött a világ legfejlettebb társadalmává a fém hasznosításával. Napjainkra a fémre építve az ország bolygónk minden más gazdaságánál fejlettebb technológiai szintre jutott el.
A film azonban azt is sugallja, hogy nem csak a vibrániumnak, hanem a világtól elzárkózó politikájának is köszönheti fejlettségét Wakanda, ugyanis az ország egy láthatatlanná tévő dóm alatt rejtőzik, így a nyugati országok csupán kietlen pusztaságot és nyomort látnak az ország helyén a felszínen. A történelmi Afrikával ellentétben ide nem tette be a lábát semmilyen gyarmatosító hatalom és Wakanda, bár technológiailag bármely országnál fejlettebb, el kíván kerülni egy esetleges „gyarmatosítást”.
Bár fikcióról van szó, a film mondanivalója átültethető a valós világ színterére. Az afrikai országok többségében valóban rendkívüli ásványkincs-készleteket találunk, de a gazdaságuk valamiért mégsem képes gyors felzárkózásra.
Nem lehet elzárkózni a világ elől
A gyerekkorban lévő afrikai gazdaságok nem tudnak versenyezni a multinacionális cégek által erősített nyugati versenytársaikkal, és az értékes ásványkincseiket a külföldi érdekek el is szivattyúzzák tőlük. Ebből az afrikai országok csak minimális adóbevételt és foglalkoztatást nyernek. Kongó erre már rá is eszmélt és növelni kezdte az ásványkincsek kitermelésének díját, melyre válaszul a multinacionális cégek létszámleépítést helyeztek kilátásba. Kína pedig már katonai jelenléttel biztosítja részesedését Zimbabwe ásványkincs-vagyonából.
Wakanda logikáját követve a világtól elzárkózó, de legalábbis patrióta gazdaságpolitika segíthetné az afrikai gazdaságok fejlődését, amíg azok annyira megerősödnek, hogy megállják a helyüket a nemzetközi versenyben, legalábbis a film készítői erre utalnak. A történetben ugyanis Wakanda a világtól teljesen elzárkózva, külső szemek számára láthatatlanul fejlődik, csak a film végén, hosszas vívódás után osztja meg természeti kincseit a bolygónk nemzeteivel, és ekkor már egyenrangú partnerként tud részt venni a világkereskedelemben. A világ országai pedig rendkívül hálásak, hiszen a vibrániumra építő wakandai technológia szinte csodákra képes a gyógyászatban is.
A valóságban persze amennyiben az afrikai kormányok protekcionista, a hazai piacot és ipart védő politikába kezdenének, akkor a nemzetközi közösség szankciókat róna ki rájuk, mivel jó néhány szabadpiaci irányelvet megszegnének.
Ma is Afrika segélyezi a fejlett világot
Ebből a szemszögből úgy tűnik, hogy a gyarmatosítás nem ért véget, csak ráncfelvarrást kapott. Kutatások szerint ráadásul ma fordított segélyezés történik és a gazdag országokból a szegényebb országokba áramló segélyek jelentéktelenek azon transzferekhez képest, amelyeket a nemzetközi vállalatok máig hazavisznek az afrikai országokból. Így a gyakorlatban a szegény országok fejlesztik a gazdagabbakat. A BP a nigériai olajtartalékokból például komoly profitot visz haza, de még fontosabb, hogy az Afrikában működő multik trükkökkel a kontinensen szerzett jövedelmeiket adózás nélkül menekítik ki. A nem a valóságnak megfelelő belső árazással pedig elérik, hogy hiába szabályozzák afrikai országok a tőkeáramlásokat, hiszen a nemzetközi cégek épp olyan láthatatlanná változtatják a kiáramló jövedelmeket, mint ahogyan Wakanda is csak belülről, az avatott szemek előtt válik láthatóvá.
A Marvel történetét úgy is lehet értelmezni, hogy az afrikai országok nettó elszenvedői voltak a gyarmatosításnak és nem sok előnyük származott belőle. Egy közvéleménykutatásban az egyik legnagyobb gyarmatosító nemzet (britek) leszármazottai erről viszont teljesen máshogy vélekedtek, a brit emberek fele szerint Afrikának inkább előnyére vált a brit gyarmatosítás. A mérleg serpenyőibe sokáig pakolgatják még a közgazdászok a gyarmatosítás előnyeit és hátrányait.
„Mit gondol, a britek által gyarmatosított országok jobban, vagy rosszabbul jártak a gyarmatosítással?”– szólt a kérdés. Háromszoros többségben vannak a gyarmatosítás jótékony hatásaiban hívők.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.